Mindenféle elektronikus belépéssel rendelkezem, elvileg itthonról el kellene tudnom intézni az ügyeimet. A többségét. Aztán nekiállok tölteni a nyomtatványt a neten, elakadok. Azért az alap dolgokat beadom de korrigálni kell majd. Felhívom a hivatalt. Bunkóné Brigitta felveszi, jól letol hogy még ezt sem tudom, hát én sem hogy ő miért ott ül ahol, a kérdésemre választ nem kapok, téma elfekvőben pár napig, annyi idő kell hogy újra telefonáljak. Végre egy normális, emberi hang, ugye hogy örülünk annak aminek természetesnek kellene lenni pedig nem az, elmagyaráz mindent, értem is majd javasolja hogyha nem akarok újra belebonyolódni az elektronikus témába akkor a hivatalban ezeket azonnal a gépben meg tudják oldani és akkor nincs vele több gond. Így is tettem. A délelőttöm rovására persze, nem mintha nem értem volna rá. Elmondom az ügyintézőnek a problémát. Férfi. Jó, nő is lehetne és akkor sem lenne jobb. Előadást tart arról hogy akkor mi van. 10 perc múlva félbeszakítom hogy legyen kedves a kérdésemre válaszolni rövid tőmondatokban, meg fogom érteni mert már beleástam a témába. Nem, nem válaszol, folytatja tovább. Csak nem azt amit kérdeztem. Valaki kint felvihog, nyitva az ajtó az iroda és a váró között. A vihogót még hallottam többször, leginkább szinkronban azzal amit éppen mi mondtunk. Amúgy igaza volt. Később mikor kimentem megismerkedtünk DD. Harmadszor is félbeszakítom a manust mire közli, azért magyaráz ennyit mert nem akarom megérteni!! Csattan fel. Mire én: Hány perc alatt old meg egy akárhány ismeretlenes egyenletet? Mire ő: Azt sem tudja mi az, sosem csinálta. Mire én: Na látja, és én mégsem fogom leszidni azért mert valamit nem tud. Azért jöttem ide mert 2 dolgot át kell írni a rendszerben és még értem is. És beszéljen normálisan, nem vagyok a kapcája, gyereke, senkije csak egy ügyfél aki még nem is problémás mert érti, tudja hogy mi a gond, csak a gépben át kell írni. Neki. És mert telefonban azt mondták hogy itt ez megoldható. Na de ő nem tudja ezt megcsinálni, írjak levelet akárhova és majd ők kijavítják. És különben is, ki volt aki telefonban ezt mondta? Hát ez az, nem jegyeztem meg. De hogy értett a dolgához az biztos. Tulajdonképpen minek is jöttem ide ha nem tudok intézni semmit? Kérdem naivan. Levelet írni otthon is tudok és nem is toszom el az egész délelőttöt. Ő nem tudja, nem ő mondta hogy menjek be. Pedig az ügy hozzá tartozik. Mások is vártak ott, biztos őket is hazaküldte hogy írjanak levelet és akkor ő kikerül a képből, azt már nem neki kell megoldani. Na itt már ideges voltam, mondom neki, legalább csináljon valamit hogy legyen értelme ha már idejöttem. Erre kinyomtatja a gépből a rám eső adatokat. Ezzel kellett volna kezdeni. Ezért jöttem. 2 adat volt rólam, arra meg azt mondta hogy a rendszer azt nem is jól írja mert olyan nincs. Pedig van. Szépen pirossal bekarikázta hogy ő mit nem ért és ezzel elbúcsúztunk. Na most ezt a papírt lefényképeztem meg a kérdésemet megírtam a hivatalnak, csatolva az ügyintéző által sem értett dolgokat, külön kihangsúlyozva hogy a kolléga munkáját sokkal jobban el tudnám látni mert sem a szakmai, sem az emberi oldal nem stimmel nála. De jó stabilan ül a székében legalább. Vigyázzatok, az hogy az ott ülő mit mond az nem azt jelenti hogy az úgy is van. Ez vonatkozik a telefonos ügyfélszolgálatra is. Valamint a telefonos nevét nem árt feljegyezni. És igen, mindig szólni fogok ha rossz a stílus. Nem véletlen hagytam el már két autós oktatót. Ja, találtam másik helyet. Amúgy aznap mindenki udvarias volt, az utcán, a közlekedésben, az eladó a boltban csak a hivatalban nem. Szóval nem azt akarom mondani hogy ez a jellemző de ez. Látni kellene az arcukat mikor szólok hogy ember, hol hagytad a stílusod? Már ha volt?
Akkor most lenyugtatom magam ezzel a képpel: 
