Rég nem írtam
2017. március 28. írta: Turchi

Rég nem írtam

... sokak örömére DD. Igazából fel sem tűnt, annyira pörög minden, vagy csak én pörgetem vagy eltúlzom. "Állapotom nem normális" ténytől függetlenül a hétvége igazolta hogy valóban nincs valami rendben velem. Egyszerű történet, elmentünk kirándulni. Éppenséggel nem is oda készültünk hanem 'azindexen meghirdetett víztározóba, hát ne tudjátok meg mi volt ott, kilométer sor, mondjuk mi oda se mentünk csak a szembejövőkkel konzultáltunk akik már visszafelé jöttek és még alig volt nyitás után tehát bent sem voltak. Na akkor menjünk kirándulni. Nem egészen úgy voltam öltözve de legalább nem magassarkú cipő volt rajtam. Az első 5 percben még jó volt, csináltam képeket, pl. ezeket: a többi meg itt: Képesblog 

tavasz.jpg

10 perc után kezdtem fáradni. 15 perc után eluntam magam, 20 perc múlva pedig ott tartottam hogy leszaladok és hazamegyek. Az a nagy helyzet hogy én nem szeretek kirándulni. Soha nem is szerettem. Aztán már fényképet sem csináltam, azért így utólag tetszenek a képek de nagyon nem az én terepem az erdő. A család többi tagja össze-vissza futkosott én meg halálosan kimerülten főleg az idegtől vánszorogtam és sirattam sanyarú sorsomat. Érdekes volt mert az idősebb korosztály akik szembe jöttek velünk, köszöntek. Hát, no, van ilyen hogy az emberek köszönnek egymásnak. A sírógörcs majdnem akkor jött rám mikor egy 80-90 év közötti néni igen gyors tempóban lehagyott miközben én már 'végkimerültem. Az egy dolog hogy erőnlétem nulla de mikor fiatalabb voltam, sportoltam, akkor is utáltam kirándulni. Tehát nem feltétlen a fizikai állapotom kövér disznó hanem mert van ami nem változik. Ahogy a tejlevest sem eszem meg gyerekkorom óta, sőt, tejet sem iszom. A végén már csak a földet fényképeztem mert az könnyebben ment DD

tavasz12.jpg

A János hegy tetején kötöttünk ki, na ott nem volt hova leülni, a fiúk ettek, én csak loptam tőlük majd megszavazták lankadt állapotomra való tekintettel hogy akkor én menjek le libegőn és majd lent találkozunk. Hát ez volt a nap legszebb pontja. Ott meg fáztam. Mert nem kiránduláshoz voltam öltözve. A felfelé libbenők közt volt egy apa a kisfiával, kérdezte a kicsi hogy- apa hol vagyunk?- A libegőn- És akkor hol vagyunk? - Megyünk a libegőn- stb. Szóval a kis krampusz nem értette hogy mi az a libegő D. 

A történet tanulsága: Amit nem szeretsz azt ne csináld. Viszont az életben általában ez nem kivitelezhető. Persze ezt csak kellően érett korban öregen lehet megérteni. 

A bejegyzés trackback címe:

https://panaszkodjunk.blog.hu/api/trackback/id/tr4812382763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

farfadet 2017.03.28. 21:26:58

És a legjobb: ezt a reklámot dobja fel a bejegyzés alatt: rossz a memoriád?
Szóval azzal nincs gond? :-D

Turchi 2017.03.28. 21:29:59

@farfadet: DD
Nekem meg olyanokat rakott ki hogy : "Legszívesebben elbújnál ha..."
és " Néhány nap alatt eltüntetni a lógó hasat"
Ezt a kettőt összekombinálva tényleg el kellene bújnom...

NomádMatyi · http://turkesztantajmz.blog.hu/ 2017.04.01. 08:53:18

de szerencsére nem is kötelező kirándulni amúgy nem? :D

Turchi 2017.04.01. 08:55:10

@NomádMatyi: Még szerencse, meg amúgy is irtózom a kötelező dolgoktól csak nem oda indultunk, menet közben meg így alakult. Bár ha az erőnlétem nézem, lehet hogy ez is egy edzés forma de nekem inkább idegileg volt megterhelő DD