Szerintem az egyetlen élőlény aki szereti a főztöm az a fiam. A napokban nekiálltam sütni aminek a kimenetele nálam mindig kétséges. Eme aggodalmam meg is osztottam vele aki csak annyit mondott optimistán, "biztos jó lesz". Mire én: Legyél mindennel kapcsolatban kellően gyanakvó! Főleg ha főzök DD. Karácsonykor kivételesen nem rendeltem ételt mert kifejezetten azt kérte hogy én. Hiába, szeret. Az ünnepek utolsó napján még bepróbálkoztam hogy eseteg egy étterem de nem. Ragaszkodott hozzá hogy én. Aztán bemutattam hogy ez miért is rossz ötlet. Kakaós piskóta képében jött a bizonyíték. Fogyási mániám miatt teljes kiőrlésű lisztből. Azt addig nem mondta nekem senki hogy emiatt 1 cm vastag marad és nyers. Szakszerűen tűpróbával meggyőződtem az előírás szerinti sütési idő végén hogy a tészta nyúlik mint a takony ezért még bent hagytam 10 percet. Akkor sem változott de kivettem. Majd kint a levegőn életveszélyesre keményedett. Komoly harci szerszám vált belőle. Inkább csak törni lehetett, vágni nem. Tegnap arra kért hogy csináljak megint olyan finomat mint a múltkori kakaós. Hiába na, szeret. Igaz hogy ez jelenleg másban nem nyilvánul meg (kamasz) de ez is valami. Sőt, ha a süteményre gondolok akkor ez több mint elvárható. Íme a bizonyíték, lássátok, sírjatok vagy röhögjetek...
Kicsit megégett a széle
Meg az alja
Meg úgy általában DD - itt a sütőpapírról próbáltam levakarni
(amúgy jó volt, erős fogak kérdése)